Egy szép reg-ge-len Fo-xi-Mar-ci a tó-hoz ment.
Fújt a szél, és fod-ro-zó-dott a víz.
– Hmmm… – mond-ta Mar-ci. – Le-het, hogy itt la-kik egy ha-lacs-ka!
Ek-kor placcs! – ki-ug-rott egy bé-ka!
– Bre-keg-te! Ki vagy te? – kér-dez-te.
– Én Fo-xi-Mar-ci va-gyok! És te?
– Én Bé-la, a bé-ka! – bre-keg-te Bé-la. – Tu-dok ug-ra-ni, mint te!
– U-gor-junk ver-senyt – mond-ta Mar-ci.
Ug-rot-tak egy-et.
Ug-rot-tak ke-tőt.
A har-ma-dik-nál Mar-ci be-e-sett a víz-be! 💦
Bé-la ne-ve-te-tt:
– Ne félj! A víz nem ha-rap!
Mar-ci csi-pog-va ki-má-szott, és ne-ve-tett ő is.
– Te nyer-tél, Bé-la! – mond-ta.
A bé-ka mo-soly-gott.
– Ma én, de hol-nap te!
És igy let-tek ba-rá-tok.